Máriakéménd

Máriakéménd Baranya megye dél-keleti részén található a Baranyai dombság területén. Azonos távolságra fekszik Pécstől és Mohácstól. A  község a két várost összekötő 57-es számú főútvonaltól 4 km távolságra helyezkedik el. Belterületének nagysága: 65 ha. Lélekszáma 569 fő. A népesség összetétele vegyes, 25 %-ban német nemzetiségű és 75 %-ban magyarok lakják. A község építészeti kultúrájának alapjait nagyrészt a múlt században épült sváb parasztházak alkotják, melyek közül jó néhány eredeti formájában még ma is megtalálható. A házakhoz tágas udvarok, nagy gazdasági épületek és kertek tartoznak. Máriakéménd országszerte ismert zarándokhely. A községtől 2 km távolságra, Pécsvárad irányában található a műemlék Kegytemplom, mely a 15. században épült gótikus stílusban.

Az ember nyoma és munkájának bizonyítéka e kedvező talajú és éghajlatú változatos termékeny tájon, már az őskorban megtalálható. Ennek nyomait fedezték fel községünk déli határán. I.e. 400-ig trák-illir népek lakták e tájat, majd kelták váltották fel őket.

Az első században a rómaiak foglalták el Pannónia e részét. Itt futott a híres észak-déli borostyán út. 296 táján e terület Valeriahoz tartozott. E korból Dombay János 1938-ban sírhelyeket tárt fel a téglaégető területén. Ugyancsak több pénzérme került elő II. Konstantinusz császár korából. Az avar korszakban e terület újra benépesülhetett, amit régészeti feltárások bizonyítanak, hiszen a mai iskola területén avar temető részletet tártak fel. A IX. században az avar egység szétesett, egyes történészek szerint e terület a senki földjévé vált, majd 900 körül a magyarság foglalta el e területet is.

Első ismereteink szerint 1015-ben I. István a pécsváradi bencés kolostor fennhatósága alá rendel 41 falut, ezek között szerepel a miénk is. Az idegen jövevények és szerzetesek hatására a községhez tartozó Váralján malomipar fejlődött. Az itt élő jobbágyság szabad volt, a gabonatermesztés és az állattenyésztés mellett a bortermelés is jellemző volt. A tatárjárás után a nagyurak IV. Béla javaslatára kővárakat építettek. Ezek a várak un. hegyi várak voltak magas falakkal, széles körüljáróval. Ilyen várat emelt Óvári Konrád Kéménden. 1272-ben Lőrinc nádor fia, a híres Kemén feldúlta Óvári Konrád birtokait, 1285-ben lerombolta Kis és Nagykéméndet. Kéménd ebben az időben három részből állt. Kis és Nagykéménd és Váraljából. 1320 körül Óvári Konrád unokái kezén volt Kéménd. Újraépült a Kéméndi vár.

1526-ban a mohácsi csatavesztés megpecsételi Kéménd sorsát, a szabadcsapatok rablása elpusztította a települést. Az 1530-as években a török birodalomhoz csatolták, az ez évi összeírás még említi Kéméndet, de megjegyzi, hogy török uralom alatt lévő terület. A Kegytemplom előtti területen talált pénzleletek azt bizonyítják, hogy ekkor már ott állt a falu.

1720-41 között történt a németek betelepítése. Ezt követően a község gyors fejlődésnek indult, új házakat, istállókat építettek. A falu lakosságának csupán 1/3 része volt magyar származású. A Fő utca a gazdag német parasztok, a Templom utca, Horváth utca, Kossuth utca a szegényebb magyar és német lakosok lakóhelye volt. A település neve Kéméndről Máriakéméndre változott, melynek története a következő:

1740-ben az akkor még Kéménd nevű falutól 800 m távolságra, a régi török temető területén öt falubeli kislány füvet szedett. Egyszerre feltűnt nekik, hogy egy megsüppedt sírból csillogó kép emelkedik ki: Szűz Mária képe, karján a kis Jézussal. A lányok megkísérelték a kép kiemelését, de az hamarosan eltűnt. Az esemény híre elterjedt a környéken és püspöki tiltás ellenére egyre növekedett az oda látogató zarándokok száma, Kéménd lakosai pedig plébániáért folyamodtak. 1746-ban kezdték meg a kizárólag a zarándokok által gyűjtött adományokból a régi kápolna helyén egy új nagy templom építését. A templomot 1754 december 8-án, Mária mennybemenetelének ünnepén szentelték fel, de a tervbe vett két tornyot már nem sikerült megépíteni. 1773-ban XIV. Kelemen pápa teljes búcsút adott a templomnak az augusztus 15-i Mária-ünnep tiszteletére. A gótikus stílusban épült, műemlék templomot ma is zarándokok ezrei keresik fel az egyházi Mária-ünnepek idején.

A XIX. a században kezdődött meg a településen az erdők kiirtása, a föld feltörése, az állattartás megerősödése, valamint a nagyarányú szőlőtelepítés, aminek következménye volt a pincesor építése. Erről egy 1910-es feljegyzés szerint a következőket olvashatjuk: "Több a présház, mint a lakóépület." Az 1900-as években megerősödött a szarvasmarha tenyésztés. Elsőként ebben a községben hoztak létre Tejszövetkezetet.

Az első világháborúban a falu férfi lakosságának nagy részét besorozták katonának, többségük odaveszett. Róluk a falu népe 1938-ban emlékmű avatásával emlékezett meg, mely a templom egyik oldalirányú szárnyán található. A II. világháború során a férfi lakosság egy részét kényszerrel sorozták be az SS-be. Ezt az időszakot a német és magyar lakosság egyaránt megsínylette. A háború végén sok asszonyt és lányt vittek szovjet munkatáborokba kényszermunkára és 1947-ben megkezdődött a németajkú lakosok kitelepítése. Ezzel egyidőben történt a felvidéki lakosság betelepítése és családok érkeztek az Alföld különböző vidékeiről is.

A hatvanas évektől a rendszerváltásig, a tanácsrendszer idején a település a szomszédos Szederkény község árnyékában vegetált társközségként. Építési engedélyt nem adtak ki, a település nem fejlődött, ezért a lakosság létszáma lecsökkent. 1992-ben a községen önálló jegyzőség alakult, ettől kezdődően a település látványos fejlődésnek indult. Kiépült a gázvezeték és a telefonrendszer. Elkészült a bitumenes sportpálya. Összekötő út épült a Templom utca és a Rákóczi utca között. Lakossági összefogással játszótér épült. A Rákóczi utca egy szakaszán új járda készült. Megnyílt a könyvtár, melyben informatikai központot is sikerült kialakítani. A Pincesorba vezető földút helyén betonút épült és elkészült a villamosítás is. Az önkormányzat felújította a Művelődési Házat, folyamatosan korszerűsítette az iskola épületét. Idősek Klubja és Ifjúsági Klub alakult, melyeknek helyiséget is tudtunk biztosítani. Az elmúlt tíz év során sikerült felújítani és korszerűsíteni a szolgálati lakásokat. Megtörtént a ravatalozó felújítása, a Polgármesteri Hivatalban elkészült az új házasságkötő terem és az épület homlokzatát is sikerült felújítani. Az évek során, több szakaszban elkészült a vízrendezés, a kritikus helyeken sikerült burkolt árkokat kialakítani. A képviselők keze munkája nyomán környezetbarát fajátékokkal gazdagodott az óvoda. A Széchenyi téren millenniumi emlékpark került kialakításra. 2000-ben megnyílt a község történelmét és tárgyi emlékeit bemutató Falumúzeum.

A község lakóinak száma kis mértékben, de folyamatosan emelkedik. A fiatalok közül egyre többen itt kívánnak letelepedni, nincsenek üresen álló, gazdátlan épületek.

Számtalan sikeres pályázatot mondhat magáénak az Önkormányzat az utóbbi 5 évben. A Magyar Falus pályázatokon sikerült teljesen felújítani az Óvoda épületét, a Tornatermet, falubusz és falugondnok segíti a lakosságot, megújúlt a Játszótér, kommunális eszközöket szerezhettünk be, megszépült a Temető is.

A legfontosabb hosszú távú terv a turizmus, falusi idegenforgalom fellendítése, melynek része az egyedülálló Pincesor fejlesztése.